Azok közé az emberek közé tartozom, akik azt gondolják: kutyák nélkül üresebb lenne az életük.
Amióta az eszemet tudom, érzem a vágyat, hogy legyen mellettem egy kutya, akivel közösen bandukolunk az úton, és „csak úgy” együtt vagyunk. Ez a kép számomra mindig a belső békét, a nyugalmat és a mély kapcsolódást jelképezte.
Ma már tudom: ez nem véletlen. Az önismereti fejlődés során egyre világosabbá vált számomra, hogy a kutyákhoz kapcsolódó érzéseim valójában egy mélyebb emberi szükségletet tükröznek – a valódi kapcsolódás iránti vágyat.
Mit tanítanak nekünk a kutyák az önismeretről?
Több mint 10 évig foglalkoztam kutyatenyésztéssel, megszállott fajtaszeretetből. Volt idő, amikor 6–7 nagytestű kutya élt körülöttem, egy valódi falkát alkotva.
Sokat ültem közöttük csendben, figyelve őket. Eleinte azt hittem, csak gyönyörködöm bennük. Később azonban rájöttem: ez valójában tanulás volt.
A kutyák falkaviselkedése ugyanis nagyon természetes. Olyan működést mutatnak, amit az ember – a modern életmód miatt – nagyrészt elveszített.
Az önfejlesztés egyik célja éppen ez: visszatalálni ezekhez az elvesztett, természetes működésekhez.
Mi jellemző egy kutyafalkára? Elsősorban az, hogy folyamatosan kommunikálnak egymással.
Mivel beszélni nem tudnak, így a nonverbális lehetőségekkel élnek. Szándékosan nem azt írtam, hogy testjelekkel fejezik ki magukat, mert ez annál több… Olyan, mintha láthatatlan kötelékkel lennének összekötve, mintha érzékelnék egymás lélegzetét, szívdobbanását, vagy idegi rezdülését…
Szünet nélkül figyelik egymást. És keresik egymás közelségét. Közösen napoznak, rituálé szerűen közösen szaglásznak. Sokat szundikálnak, de ez nem kifejezett lustaság, inkább energiatakarékos várakozás.
Ha egy tag elhagyja a falkát, majd visszatér, mindenki azonnal üdvözli, és érdeklődve megvizsgálják a társukat.
Életük végéig nagyon játékosak maradnak. Szigorúak a szabályaik, de nagyon egyszerűek, és állandóak.
Nézzük meg, milyen természetes párhuzamnak kellene működnie egy emberi család és egy kutyafalka között?
Kommunikációs képesség – az önismeret alapja
A kutyák folyamatosan kommunikálnak egymással. Nem szavakkal, hanem jelenléttel, figyelemmel és érzékeléssel.
Az emberek ezzel szemben – bár tudnak beszélni -, mégis gyakran félreértik egymást. Miért?
Mert nem képesek JÓL figyelni. Sem magukra (befelé), sem másokra (kifelé).
Számtalan pszichológiai megközelítés – például Carl Rogers munkássága is – hangsúlyozza, hogy a valódi megértés alapja az empátia és a figyelem.
Az önismereti munka egyik fontosabb felismerése tehát: 👉 hogy mennyire vagy jelen, mennyire figyelsz tudatosan.
Kapcsolódás képessége – nem lehet kapcsolat kapcsolódás nélkül
A kutyák keresik egymás közelségét. Együtt vannak – akkor is, ha éppen mást csinálnak.
Az emberek viszont gyakran eltávolodnak egymástól.
Egymás közelségének keresése: hány év házasság után kezdenek az emberek külön programokat csinálni, külön szobában aludni, más ütemben pihenni, szórakozni, stb.
Azt gondolják ez a szabadság ami jár nekik. Valójában azonban úgy is lehetünk szabadok, hogy közben kapcsolódunk egymáshoz, úgy hogy “sertepertélünk” egymás körül.
Én olvasok, te TV-t nézel. Te barkácsolsz, én meg kiülök melléd krumplit pucolni. Te horgászol, én meg zenét hallgatok. Én elmosogatok, te híreket olvasol. De igényeljük, hogy a másik a közelünkben legyen.
A szabadságunk arra vonatkozik, hogy szabadon eldönthetjük kivel akarunk élni, melyik munkahelyre megyünk dolgozni, milyen barátokkal akarunk időt tölteni. Viszont ha szabadon választottunk, akkor onnantól fogva természetellenes, ha nem akarunk kapcsolódva lenni azokkal az emberekkel, akikkel közösséget vállaltunk. Nem lehet kapcsolódás nélkül kapcsolatokban lenni…
"Lelki simogatások" – a tudatos emberi kapcsolatok alapja
Eric Berne használta először a lelki simogatás kifejezést. Arra vonatkozik, hogy az emberek LÁTJÁK egymást, és erre apró, kedves udvariassági gesztusokat tesznek.
Az üdvözlés és érdeklődés: rituáléját a kutyák természetes ösztönből végzik.
Ha az emberek ezt ugyanolyan jól alkalmazzák, akkor a hozzájuk közel álló embereket hazaérkezésükkor örömmel üdvözlik, így a családtagok feltöltik egymást energiával.
Ennek egyszerű rituáléja van: megölelik, megpuszilják, bekísérik egymást, ránéznek egymásra beszéd közben – és érdeklődve megkérdezik merre járt a másik és ott mi történt vele.
A munkahelyeken a munkatársakkal, ügyfelekkel szemben ez ugyanúgy működik – persze az ölelgetést leszámítva… Ez az apró szokás alapjaiban határozza meg a munkahelyi kultúrák minőségét is.
Várakozás képessége – egy elveszett emberi erő
A kutyák tudnak várni, az ember egyre kevésbé. Pedig a türelem a belső stabilitás egyik jele.
Az önismereti fejlődés során újra kell tanulnunk kivárni, jelen lenni, nem azonnali válaszokat keresni. Ez különösen fontos lehet karrierváltás 40 felett, amikor nem gyors döntésekre, hanem tudatos irányváltásra van szükség.
Várakozás: a figyelmen kívül az ember a várakozással kapcsolatban veszítette el leginkább természetes tulajdonságait.
A technikai fejlődés túl sok tárgyat teremtett körénk. A túl sok tárgyhoz túl sok információ, túl sok választási lehetőség kapcsolódik, és mindez túl nagy sebességgel és gyorsasággal érkezik.
Mindez összességében túl gyors életritmust eredményez, és ez nem jó a gyerekeinknek, és a felnőtteknek sem. Mindez nagyon komoly felszínességhez vezet, ami spirálszerűen húzza le a gondolkodásunkat, viselkedésünket, végül kapcsolatainkat.
A várakozás képessége természetes emberi tulajdonságunk. Volt.
Manapság – mint sok egyéb természetes tulajdonságunkat – ezt újra tanulnunk kell.
A bölcsek, a pszichológusok, a gondolkodók mind arra hívják föl a figyelmet: hogy lassítsunk! Csökkentsünk az igényeinken (mert mesterségesen vannak magasra emelve).
Sokkal kevesebb tárgyra van szükségünk – engedjük a fantáziánkat is érvényesülni.
Nem kell a gyereknek 150 játékot venni, de menjünk ki vele az udvarra bújócskázni, kirándulni, játszani, vagy feküdjünk ki a fűbe, és nézzük közösen a bárányfelhőket.
Egyszerűsítsük le az időrendünket.
Minden, de minden olyan fontos lenne amit csinálunk? Egy ideje mindenkitől azt hallom, hogy “nincs nekem erre időm”, ami különös, mert nekem van… Egyszerűen azért, mert a nekem nem fontos dolgokat nem engedem be az életembe. Pl. nem nézek TV-t. De megnézek olyan filmeket, amik érdekelnek – ötszáz reklám nélkül… Hány fölösleges percet jelent ez az életemből?
És fölkelek hajnalban, mert olyankor olvasok szakmai dolgok után… Szűrjük meg a beáradó információkat: tudatosan mondjuk ki, hogy a legtöbb TV és rádióműsor a manipulálásról szól. Függőséget alakítanak ki az emberekben, leegyszerűsítve úgy is mondhatnánk, hogy irányítják a gondolatainkat, a beszédtémáinkat. Valóban politikai dolgokon akarok gondolkozni? Vagy tényleg arról akarok beszélgetni, hogy “hallottad? Tegnap 128 késszúrással öltek meg valakit valahol…” Hol és miben befolyásolják, segítik, inspirálják, fejlesztik ezek a dolgok az én személyes életemet? Hol és miben tudok én ezeken változtatni? Ellenben ha ezt az időt olvasással tölteném, és másnap erről a könyvélményemről beszélgetnék, az már személyes és inspiráló, stb lehet…
Szabályok – egyszerűség és biztonság
A kutyafalkában kevés szabály van, de azok egyértelműek. Ez az emberi közösségekben is így működik: családban, munkahelyen, párkapcsolatban.
A kevés, de tiszta szabály biztonságot ad.
Szabályok: a családok és a munkahelyi közösségek is szabályok szerint működnek.
A szabályok akkor jók, ha kevés van belőlük, mindenki számára egyértelműek és elfogadhatóak, mindannyiunk érdekeit szolgálják, biztonságot és egyértelműséget jelentenek.
A legnagyobb jelentősége az adott közösség (családi, munkahelyi, stb) fennmaradásában van.
Ez a lényeg. A fennmaradás. Nem olyan egyszerű ilyen közös szabályokat meghatározni, mert mindenki hozza a saját gyerekkorából és a saját értékrendje szerint megfelelőnek tartott elképzeléseit.
Éppen ezért kell hogy kevés, de egyértelmű szabályról legyen szó. A kevés szabály hatása: az egyének szabadság érzete, és egymás igényeinek elismerése.
Játék és öröm – az önmegvalósítás része
A kutyák életük végéig játékosak maradnak. Az ember gyakran elveszíti ezt.
Pedig a játék felszabadít, fejleszt, és a jelenbe hoz.
Az önmegvalósítás nem csak célokról szól, hanem arról is, hogy képes vagy-e örömöt megélni.
Játék: a játék a felszabadultság, az öröm szimbóluma, de ugyanígy hozzátartozik az erős koncentráció, az elmélyültség, és a valóságtól (főleg a problémáktól) elszakadás érzése is.
Felnőtt emberként is meg kellene találni ezeket az érzéseket, mert enélkül az élet egyre szürkébb és monotonabb lesz…
Felszabadultság, öröm, koncentráció, elmélyültség, fantázia fejlesztése!
👉 A mai világ kihívása, hogy már nem bonyolítani kell az életünket, hanem egyszerűsíteni!
Nem szégyenlem, hogy minden nap kiülök a kutyáim közé. Van aki azt gondolja erről, hogy nem csinálok semmit. Pedig épp töltődök, és épp a viselkedésem részéve teszem azokat a képességeket, amikkel utána az emberekkel tudok szeretettel és elfogadóan bánni…
Tisztában vagyok vele, hogy a kutyák nem tudatosan teszik azt amit. Ám az is tény, hogy az emberek túl sok természetes képességüket hagyták elfeledni, és fölöslegesen szenvednek emiatt… Az is tény, hogy az ember természeti-társadalmi-és tudatos lény. De ebből a természeti lény részük egyre távolabb kerül tőlük, emiatt egyre nehezebben tudnak természetes módon viselkedni…
Nem véletlen, hogy a problémás gyerekeket állat terápiára viszik. Az állatok (a delfinek, lovak és kutyák) nagyon egyszerűen és természetes módon tudnak kapcsolódni más élőlényekhez. Szándékosan nem csak az embert írtam…
Hiszek abban, hogy az emberi tudatosság egy ajándék, és ennek a tudatosságnak ki kellene terjednie arra is, hogy ne hagyjuk elfeledni, hogy mind a természet részei vagyunk – és nem fölötte állunk – és nekünk ez JÓ, mert természetes, egyszerű és boldog…