Volt egyszer egy hordó, aki azt érezte, hogy az abroncsai kiszorítják belőle a levegőt. Egyszer elhatározta, hogy megszabadul a fullasztó vasaktól, ezért levetette magát egy hegyoldaldalról. Boldogan gurult, és hamarosan a pántok le is pattantak róla: végre teljesen szabad volt! A következő pillanatban azonban dongáira esett szét…
Mit tehetnénk, hogy a szabadságvágyunk ne forduljon át ámokfutásba?

Ha manapság ránk akarnak tukmálni valamit, vagy be akarnak húzni egy „kihagyhatatlan lehetőségbe” , az aduász érv, az elérhető szabadság meglengetése lesz.

Fektess be – szerezz passzív jövedelmet; indíts vállalkozást – hogy a beosztottjaid dolgozzanak helyetted; vállalj online munkát- hogy akkor és onnan dolgozhass, ahonnan akarsz. Mindezt azért, hogy végre szabadon élhess. És mindezt úgy, hogy nem vagy rá felkészülve, de majd megtanítanak rá…

Nem volt még egy olyan időszak a történelemben, ahol az emberekben ekkora hiányérzetet illesztettek volna – szándékosan! – a szabadság eszméje mellé, és ennyire hangsúlyossá tették volna az énközpontúságot.

Nem csak a fiatalok szlogenje, hogy írj bakancslistát, lépj ki a konfortzónádból, és valósítsd meg az álmaid : minden korosztály szeretne kiszabadulni a kötöttségek és a terhek alól. Az a menő, ha valami különlegeset teszünk – mert megtehetjük! Extrém versenyekre járunk. Kiugrunk a hétvégére az Északi sarkra. Bármikor készen állunk dobni az aktuális partnerünket, ha már nem érezzük a lángolást mellette.

Megalkuvásnak minősítjük, ha nem nyúlunk másik száz dolog után, ami egyébként elérhető lenne számunkra, vagy időt töltünk kapcsolataink javítgatásával...

Amikor az élettől mindent is akarunk, az olyan, mint egy habzsolási vágy: minden élményt és vagyont be kell gyűjteni, és gyakran újabbra cserélni. De ebben törvényszerűen egyedül fogunk maradni, mert ez inkább hasonlít egy ámokfutáshoz, mint egy értelmesen megélt élethez. 

A világ kinyílt, így a passzív, otthonülős, monoton élet helyett átestünk a „minden lehetőséget kihasználunk” – féle szélsőségbe. Na nem azért, mert megbolondultunk, hanem a korlátlan információáradatból ezt tanultuk meg. Tiltakozásunk pedig gyenge volt ekkora csábítással szemben. Keletkezett helyette egy állandó nyugtalanság, zavarodottság, hogy valamiről lemaradtunk, az életünk pedig kifolyik a kezünkből…

Szinte nevetséges, de védekeznünk kell ez a szabadság illúzió ellen, a hamissága miatt. Ugyanis nem létezik abszolút szabadság: az életünk, a világ tele van determinációval (adottságokkal) például hogy milyen családba születtünk, melyik országba), akadályokkal, igazságtalanságokkal – de ez így természetes. Az elégedettséget újra meg kell tanulnunk.

Miért működik ilyen "jól" a szabadsággal történő manipulálás?

Mert a bennünk lakó Gyermeki részünket célozzák, és érik el vele, aki önfeledten azt akarja csinálni, ami épp eszébe jut. Elvárja, hogy feltételek nélkül szeressék, és figyelmet kapjon. Akiben nem alakult ki a Felnőtt tudatos része, ott a Szülői részt (ami a jó értékrendet, szabályokat diktálná) átveszi a manipulatív környezet, ami extrém megengedő, és bátorító. Tudsz repülni, csak akarni kell! – mondja a szakadék széllén álló embernek…

Ha mindent meg akarok tenni, akkor semmiről nem tudok lemondani. Ez – mint minden általánosítás – egy tünet, hogy képtelen vagyok egyensúlyt teremteni. Nem spontenaitás vagy intuíció. Hanem önkontroll és önfegyelem hiánya. Ez önismereti hiányosság, ami később zavarodottsághoz, vagy akár személyiség zavarhoz vezethet.

Ha nem tudunk jó belső határokat fenntartani - azaz szelektálni, lemondani, várakozni -, a vágyaink visszaüthetnek az életünkre!

A marketing „tudomány” valójában az emberi érzelmek és viselkedés minél aprólékosabb elemzése és ismerete lett. „Fájdalompontokat” kutatnak, amikre tesztelik a választ: eléggé fáj, hogy vásárlás legyen belőle? Másik irányból pedig vágyakat ébresztenek, és addig húzzák a mézesmadzagot az orrunk előtt, amíg szintén vásárolunk: utat, szebb jövőt… 

Mivel az érzelmeinkre gyakorolnak nyomást 0-24 órán keresztül, tényleg nem marad más védekezés, mint a tudatosság növelése önismeret fejlesztés által, a zavarodottság ellen pedig mindig a természetes viselkedés fog tudni irányt mutatni.